Előjáték, afrodiziákum, szellemi élvezet, hiányérzet - mindezek után:

Imi Macsó Blúz,

ügyvédje híján, egyetlen mondatra kap engedélyt. Ehelyett hosszas-körülményes beszédbe kezdene. Bírónő leinti. Imi Blúz igazi macsó módján nem hagyja. Mit neki egy bíró? Hát ha még nő is a tetejébe. Túravezetőnk visszamegy Ádám-Évához, próbálkozik tónyával-boronyával. A bírónő hagyja. A tekintélyt is veszni. (Kettő.) A mi Blúzunk lazán lehazugozza az ügyvédet. Tagadja, hogy ők bármiféle politikai megmozduláson, ügyekben részt vettek volna. Sőt, hogy egyáltalán, bármiféle politikai szereplésük lenne bárhol, bármikor. Bírónő ugyan próbálkozik leállítani: "politikai kérdésekben a bíróságon nem foglalunk állást". De a mi Blúzunkat nem lehet csak úgy leállítani. Kiderül: ők szorgalmas hallgatói a Klubrádiónak, látogatói a klubradio.hu webhelynek. Hm. Akkor valóban nem is olyan kicsi a rádió hallgatóközönsége.

Mindenesetre a mi Blúzunk valahogy mégsem képes macsó énjét igazán megcsillogtatni. Ideges, kapkodó, még a szánalmasság szele is meglegyint. Ez szokatlan szélsőjobbos, dehogyisnácik, dehogyfasiszták részéről. Ez valahogy nem a túravezetőnk napja. Talán zavarja a sok turista. (Amin csodálkozom, hiszen ők hirdették meg a túrát.)

Sorolja, hogy milyen nagyszerű emberek is vannak soraikban: Lázár Vilmos és Zoltán, Gyarmati Dezső⁽¹⁾. Mintha nem ismernénk olyan véres diktatúrákat, melyeknek orvosok, tudósok, művészek, sportolók is adtak hathatós segítséget. Az érv gyengesége a turisták soraiban a jólneveltség dacára kis nevetést generál, mire önuralomtól mentesen röptében odaszól: "nem kell ezen röhögni", és zavartalanul folytatja az n*1-edik mondatát. Sorolja, hogy Rónai Egon, Fiala János bocsánatot kértek tőlük. Külön kiemelve, hogy Fiala ezt önként és dalolva tette. (Hát igen, ők gondolnak a jövőjükre. A megélhetés bizony fontosabb, mint holmi sajtószabadság. A demokráciáról meg ne is beszéljünk.)

A mi Blúzunk vég nélkül folytatja macsóhoz méltatlan siránkozását, hogy rájuk, szegényekre, aztán már bizony nem csak a baloldaliak, hanem már jobboldalon is gyanakvó, sőt ferde szemmel néznek, nem hívják őket ide vagy oda, és teljesen sárba vannak taposva a fasiszta jelző által, ó jaj!

A mi Blúzunk feltett szándékuknak ad hangot (akár fenyegetésnek is vehetnénk), hogy addig folytatják a bírósági turizmust, amíg a bíróság, kemény ítéletekkel, nem lesz szíves végre az ő céljaikat magvalósítani, azaz amíg a "baloldali média" "le nem száll róluk". És "sorolja" a baloldali médiát: Népszabadság, Népszava, "és az összes többi". Itt újra helye lenne egy kis jólnevelt kacajnak. Nem csak hogy az "összes többi" alatt nem is tudjuk, mire is gondolhatnánk, de egyáltalán: a baloldali, liberális sajtó létezését az bizonyítaná, ha itt e helyt, a sajtószabadság veszélyeztetettsége okán jelen lennének azon média tudósítói, képviselői, azok a jeles médiaszemélyiségek - videokamerákkal, jegyzettömbbel, mikrofonokkal - amelyek/akik magukat - szavakban - baloldalinak, liberálisnak deklarálják, ill. a közhiedelem (valamiféle hagyománytiszteletből?) annak tart. (Az egyetlen talán még létezőt, a Népszavát meg épp most döngölik földbe⁽²⁾.) Úgyhogy a mi Blúzunk jól le van maradva aktuálpolitikailag. Is. Vagy épp fordítva? Ő jobban informált afelől, hogy a baloldali, liberális média létezik? És nem is csak hogy létezik, de olyan erős, amitől ennyire félni kell? Ami ennyire padlóra tudja küldeni szegény gójmacsókat? Hm. Lehet, hogy ő többet tud, mint maguk a ballibesek? (Nem ez az egyetlen eset, hogy jobbról tudhatjuk meg, mik történnek balparton.)

Hát bizony, ha nem tartanék attól, hogy a mi Blúzunk feljelentene érte, akkor azt mondanám, hogy úgy sír, mint egy fürdős kurva. De mert tartok, hát nem mondom. Helyette jólnevelt, sőt jószívű turistaként talán fel kéne neki ajánlanom a zsebkendőmet. Bár ki tudja, lehetséges, hogy ez is alkalmas a becsülete, társadalmi reputációja csorbítására, és ott, a lehető legalkalmasabb helyen mindjárt fel is jelent egy füst alatt. Bár egy igazi férfi nem szégyelli, ha sír. Siránkozni meg nem szokott. (Az igazi férfi. Sőt, az igazi nő se.)

A bírónőnek végül, kb 5 perc múlva, sokadik nekifutásra mégis sikerült a mi Blúzunkat leállítania. Kegyetlen dolog egy becsületéért így esdő emberbe belefojtani a szót. Pláne, ha macsó. De felnőttek körében ismert tény, hogy az élet kegyetlen. (Az igazi férfi ezt emelt fővel, méltósággal viseli. Sőt, az igazi nő is.)

A bírónő bátortalanul-erőtlenül még megjegyzi, hogy a társadalmi megbecsülést nem a bíróságon kell kivívni. Ezt a mi Blúzunk persze, hogy nem hagyhatja szó nélkül: na de hiszen nekik megvan a társadalmi megbecsülésük, és sorolná: árvizeknél (meg bizonyára pl. parlagfűirtásnál) köztudottan áldozatos társadalmi munkákat végeznek. Felháborodásában megfeledkezik a logikáról: ha megvan a megbecsülésük, akkor mi okból is kell nekik bírósági turizmus keretében küzdeni foggal és körömmel azért, ami megvan?

Bakács Tibor (Settenkedő)

az "utolsó szó jogán" a ballibesek szokásos formáját hozza, így mégse fordulnak visszájára a már megszokott erőpozíciók. Ez már nem is jólneveltség. Még ha ki is jelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, és hogy bármiért is bocsánatot kellett volna kérnie, DE: valódi bűnösként viselkedik, beszéde, testtartása nem sugározza, hogy ő most egy óriási ügyet képvisel: a demokráciáét, a sajtószabadságét, melynek az ő személye itt "csak" egy közvetítője. Nem süt róla a hit, a meggyőződés magabiztossága, az ügy méltósága! Persze, megviselte egy ilyen tortúra. És persze, mellette nincsenek ott segítő eszmetársak, médiatársak, jogvédő szervezet, mint a szélsőjobbosok mellett.⁽³⁾ Na de Baki! Akkor is! Sőt: pláne! Gondolj bele: ez az igazi kihívás! Segítséggel, egy egész szervezetre támaszkodva harcolni, győzni - az nem nagy kunszt! Gondolj azokra a ballibes médiatársakra, egyszerű jogszenvedőkre, akik félnek,  mert félni van okuk, vagy nincsenek eszközeik segíteni, de az ügy az ő ügyük is! Ó, istenem! Nem keltheted egy megtört ember benyomását! Nem teheted ezt velünk! A demokráciával! A sajtószabadsággal!

Még szerencse, hogy most is a túlpartiak segítenek nekünk: Imi Blúz macsóhoz méltatlan gyengesége kevésbé teszi feltűnővé a megalázottságot. Pedig micsoda esély! Lehetett volna. Hát, még jó hosszú tanulási folyamat előtt állunk. És ne legyenek irracionális elvárásaink, első lépésként érjük be ennyivel: Bakács nagyszerű ügyet vállalt fel. Magyarország 20 éve fasisztoidnak alapos okkal hihető össznépi, és egyre gyorsuló tendenciájában ő végre, egyedül, minden kockázatot vállalva nem feküdt le e tendenciának. Akár hősnek is mondhatnám, ha ezt a szót is nem értelmezte volna már át e tendencia.

A bírónő a csúcspont előtt szünetet rendel el.

(Khm. Akár egy coitus interruptus. Izgalom a tetőfokra hág.)

Ítélethozatal következik.

__________________

Folytatás itt: Füstbement kéj

Források:
(1) Lázár testvérek, Vilmos és Zoltán: "Mindketten sokszoros fogathajtó-világbajnokok, lovasparkot üzemeltetnek, ráadásul a CBA társtulajdonosaiként elismert üzletemberek."
Gyarmati Dezső
E nevekkel már régebben is takaróztak, a változatosság kedvéért újakat is elővehetnének.
(2) Népszava földbedöngölése
(3) Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat