Turistacsoportunk a csúcspontra vezető utat már megtette.

Készen állunk (ülünk) további izgalmakra.

Schiffer András navigálásával a magyarról magyarra fordítás nehezen követhető útvesztőiből kijutva áttekinthetőbb vizekre evezünk. A logika csodálatos birodalmába. A fogalmak értelmezésének dzsungeléhez képest az elsőfokú ítélet logikai bukfencei érdekesebbek, és főleg, világosabbak:

Tényállítás meg nem történtét az elsőfokú ítélet elismeri. De ha a rágalmazáshoz tényállítás kell, ami viszont nincs, hát akkor hogyan is valósulhatna meg a rágalmazás tényálladéka? Ez a feladvány érthető végre. És e talányt feloldó elsőfokú ítélet (még egy ügyvédet is) meghökkenésre késztetően, egy huszárvágással, konkrét jogesetek felhívását mellőzve hivatkozik csak úgy kinyilatkoztatás gyanánt joggyakorlatra, melynek keretében a tényállítás hiányán nagyvonalúan átlépve mégis megállapítja a rágalmazás megvalósulását. Hát, ez nem semmi!

No de, kedves ügyvéd úr, tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, nem értem a meghökkenését. Hiszen nem történt más, mint a bírói szabadság megnyilvánulása. A bíró, ha akarja, így, ha akarja, úgy csavarintja a logikát. Vagy mellőzi. Tudjuk, (khm,) hogy demokráciában a szabadság mily szent dolog. Magyarországon meg (khm) különösen. Hát épp a bírók ugyan miért ne élveznék ennek minden előnyét? Pláne, ha belegondolunk, hogy mekkora munka jogesetek után kutakodni, amelyekkel a joggyakorlatra való hivatkozás hiteles lehetne az egyszerű jogszenvedő számára. És azt is tudjuk, hogy a bíróságok mily magas fokon túlterheltek. Melyhez jelentősen hozzájárul a gójmacsó urak, és eszmetársaik ("bajtársaik") különös szenvedélye: a bírósági turizmus.

Ügyvéd úrnak köszönhetően most - az elsőfokú bíróság helyett végzett gondos, alapos kutatómunka eredményeképpen - a turisták extra túraprogramként jogi leckét is vehetnek: jogesetek, határozatok, következtetések soroltatnak az elsőfokú ítélet logikai bukfencének a tarthatatlan voltára.

[: Innentől ilyen zárójelezéssel jelölöm a magánmegjegyzéseimet , egyébként a leghívebben próbálom visszaadni az ügyvéd úr előadását. :]

~~~~~~~~~~ 

Az elsőfokú bíróság logikája: a cselekmény ugyan nem esik a tényállítás fogalma alá, de hogyha már gyalázkodó, becsmérlő, stb..., akkor megvalósíthatja ezt a tényállást.

Egy bírósági határozat logikája (BH1998. 317. II.): "A napilapban az ún. olvasói levelek körében közölt viták során tett tényállítások - amennyiben azok nem lépik túl a véleménynyilvánítás, kritika határát és nélkülözik a gyalázkodó, megszégyenítő jelleget - nem szolgálhatnak alapul a rágalmazás megállapításának (Btk. 179. §)."

És az ügyvéd úr logikája [: és a józan paraszti észé :], a fenti BH alapján: először vizsgálandó, hogy tényállítás történt-e. Ha igen, csak utána lehet vizsgálni, hogy a megengedhetőség határát túllépte-e.

BH2000. 285. eseti döntés (LB állásfoglalás): a rágalmazás bűncselekményének elkövetési magatartása tényállítás. Híresztelés, tényközlés.

A szakirodalom(BH1994. 300.) nagyon világos a tekintetben, hogy nem tartozik a tények körébe az értékítélet és a vélemény. A bírálat, a kritika, a véleménynyilvánítás ténybeli valóságtartalma a büntetőeljárásban nem esik a "tényállítás" fogalma alá, ezért az ezt tartalmazó nyilatkozat nem alkalmas sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására [Alkotmány 60. § (1) bek., 61. § (1) bek., Btk. 179. §, 180. §].

A felhívott eseti döntésekből kristálytisztán adódik: Ha egyszer valami nem tényállítás, akkor az nem lehet rágalmazás. És a szakirodalom, a joggyakorlat nem igazolja, hogy ennek ellenére valamilyen logikai gellerrel mégis csak rágalmazásnak lehetne tekintetni a cselekményt.

A valóság bizonyítása - nem tényállítás esetén - pedig (Btk. 182. §, ) szóba se jöhet: nem képezheti valóság bizonyításának tárgyát a kritika, a vélemény, az értékítélet, a minősítés.

Fentiek alapján egy politikai, ideológiai jelző (értékítélet, minősítés) nem valósíthat meg rágalmazást. No de ha valami csoda folytán mégis elfogadnánk az elsőfokú bíróság nem megalapozott logikai csavarját, és tényállításnak tekintenénk a fasiszta jelzőt, arra az esetre is a felhívott eseti döntések a mérvadóak:

"A becsület csorbítására való alkalmasságot nem a sértett egyéni megítélése, hanem a társadalomban kialakult általános értékelése alapján kell megítélni"(BH2000. 285.), és hivatkozva a 30/1992 AB határozat V/3. tételére, mely szerint: "A szabad véleménynyilvánításhoz való (alkotmányos) jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi.", és itt objektív kategóriákról, értékítéletről, nem pedig szubjektív érzetről van szó, ezért bármilyen ideológiai jelzőnek a használata egy egyébként nyitott társadalomban, ahol az alkotmány a véleményt a fenti módon védi, nem lehet sértőnek tekinteni.

Bárkire bármilyen ideológiai jelző, valamilyen politikai mozgalomhoz való tartozást feltételező jelző alkalmazása - erről kinek-kinek meglehet a maga szubjektív politikai véleménye, akár gondolható is, hogy adott esetben 1-1 ideológiai jelző, 1-1 ideológiai csoporthoz való tartozás miatt helyes is, ha jó sokan a társadalomban negatív módon vélekednek, - ennek ellenére egy semleges államban az állami fórumok nem fogadhatják el azt, hogy 1-1 ideológiai jelző alkalmas a pejoratív jelleg megvalósítására. [: Hiszen ha ezt történik, akkor az adott állami fórum ezáltal máris politikailag állást foglal. Tiszta sor. :]

A rágalmazást, becsületsértést tipikusan megvalósító kifejezések nem kapcsolódnak semmilyen módon az állam világnézeti ideológiai semlegességéhez. Pl. ha valakinek a szellemi képességeiről mondanak valami becsmérlő kifejezést, az világnézeti, ideológiai szempontból semleges. A magyar állam fórumai (bíróságok) objektíve meg tudják ítélni, hogy a megengedhetőség határát a cselekmény túl lépte-e.

Azonban ez politikai véleményekben nem így van. Pillanatnyilag változó, hogy adott esetben egy társadalomban elfogadott, vagy kevésbé elfogadott ideológiai áramlathoz, mozgalomhoz, politikai véleményhez való tartozást tudnak-e be a kijelentés alanyának. Ott nem elfogadható az, hogy a világnézeti semlegesség talaján álló állami fórum elfogadja azt, hogy az egyik vagy másik jelzős szerkezetnek van becsmérlő jellege.

A közszereplőség kérdése: A BH1998. 317. eseti döntés kiemeli - kapcsolódva az AB idevonatkozó gyakorlatához - hogy a közügyek nyilvános megvitatása területén a véleménynyilvánítás szabadsága alkotmányos alapjog, a közszereplést vállaló (jogi és természetes) személyek esetében a kritika megengedhetőségének határai is tágabbak, mint más személyek esetében.

Ezzel szemben az 1.fokú bíróság azt mondja, hogy ez az egyesület nem közszereplő: "a magánvádló nem politikai vagy közéleti szervezet, nem nyilvánul meg országos médiafórumokon, nem fogalmazza meg véleményét rendszeresen országos körű kérdésekben." Ugyanakkor ennek épp az ellenkezője hangzott el a magánvádló és tanúik részéről. [: No, itt megint helye van egy kis jólnevelt kacajnak. :] De az 1.fokú bíróság még csak fokozza: "Az a tény, hogy a magánvádló társadalmi szervezet, önmagában nem alapozza meg közszereplői minőségét, hiszen a fenti körülményeknek és feltételeknek megfelelő szervezeteket lehet csak közszereplőknek minősíteni, stb..."
Közbevetőleg: polgári bíróságokon konzekvens az a gyakorlat, hogy ezt a fajta közszereplői kategóriát relatíve használják. Ügytől, kontextustól függően pl. egy társasházi közös képviselő is lehet közszereplő egy társasházi vitában.

Esetünkben egy olyan egyesületről van szó, amely az elmúlt években nem csak hogy részt vett országos politikai eseményeken, konfliktusokban, megemlékezéseken, stb. , hanem egy olyan egyesületről, amely maga állította azt, hogy azért szenvedett jelentős érdeksérelmet, mert az ország különböző pontjain szerinte őket ezért nem hívták meg többet, mert egy meglehetősen kis hallgatottságú rádióban Bakács Tibor tett egy szerintük félreérthető és pejoratív kijelentést.

Más eljárásról is tudunk a magánvádló és pl. Halák László között ezen a bíróságon. Ott szintén hivatkozik a jelentős érdeksérelem okozására. Ezek az azonos, de különböző eljárásokban tett állítások fogalmilag kizárják egymást. Ha minden egyes személy, akivel jogvitába keveredik a magánvádló egyesület, alkalmas jelentős érdeksérelem okozására, akkor nem is tudom, hogy hol élünk. Ha pl. Bakács Tibor kijelentése miatt nem hívják az egyesületet ide-oda, akkor egy vagy több következő eljárásban más személyek(kel) szemben logikailag-fogalmilag kizárt, hogy ez az érvelés megállja a helyét.

[: Hát igen. Ez még józan paraszti ésszel is érthető: ha engem Józsi miatt nem hívnak meg Mucus szülinapjára, akkor csak magamat blamálom, ha Rózsit szidom a meghívás elmaradásáért. Pláne, ha Rózsi is tudja, mi az ábra. És jogosan gondolhatja: hülyének nézem. :]

Végül az ügyvéd úr, az elmondott érveivel alátámasztva, indítványozza, hogy a Fővárosi Bíróság bűncselekmény hiányában mentse fel a vádlottat.

~~~~~~~~~~

Ügyvéd úr!

Egy élmény volt Önt hallgatni. Ezúton is köszönöm Önnek ezt a rendkívül gazdag, és egy egyszerű jogszenvedő számára is érthető jogi előadást.

Ami az elsőfokú bíróság "munkáját" illeti....

nem is tudom... talán jobb....

ha csak annyit mondok:

no comment.

_______________________

Folytatás itt: Hiányérzet

Források:

(1) Bírósági határozatok (BH)

BH1998. 317. I. "A rágalmazásnál a becsület csorbítására alkalmasság kérdésében a társadalomban kialakult általános felfogás és az elkövetés konkrét körülményeit vizsgálva, objektív értelmezés alapján kell állást foglalni;az érintett személy beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján nyugvó szubjektív szemlélet szerinti értékelésnek nincs helye (Btk. 179. §)."

(2)30/1992 AB határozat V/3.

(3) 1949. évi XX. törvény,A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA, [2008. január 1-jétől hatályos szöveg]